Nem egészen két hét múlva megyünk ismét Kaposvárra. Előre félek tőle, hogyan fogja viselni. Délben megkezdődik a "hajsza". A kicsiket visszük át udvarhelyre estig, hisz valahol lenniük kell, aztán Norbi és indulás neki az útnak. Nem mindig viseli jól, de reménykedem, hogy most nyugi lesz.
Alig két hónapja nekileselkedtünk az éves vizsgálatnak, ami két óra próbálkozás, győzködés, szakember segítségével sem valósult meg. Mivel igen csak megterhelő mind lelkileg, mind szervezésügyileg eljutni, így kaptunk két hónap haladékot újrapróbálkozni. Ez idő alatt el kellett intézni a pszichiátriai dolgokat. Ott arra jutottunk, hogy heti egyszer jó lenne ha egy pszichiáter foglalkozna a gyerekkel, mivelünk is egy, úgynevezett szülőtréningen. Na meg a biztonság, a megszokott hely, a saját kuckó ahova elzárkózhat mielőtt robban és persze, hogy ne költözésből álljon az életünk, mert egyik csemetének sem tesz jót, neki meg főleg nem. Ennek hatását érezzük és nap mint nap kiborul ez miatt is...
Lassan vissza kell menni, újabb tapasztalatokkal bővültünk és persze újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. Kaptunk a pszichiátriától annyi haladékot, hogy megvárják mire jutunk a szakértőibe és utána kezdjük el a folyamatos terápiát, hátha ők még valamivel kiegészítik.
Szóval itt tartunk most.
Továbbra is nagyon szépen köszönjük, a Tégy Jót-nak, hogy gyűjtést indított Norbinak, valamint mindenkinek, aki bármilyen módon segít, akár egy megosztással vagy jó tanáccsal is.
Persze kapunk ezért hideget-meleget egyaránt, de melyik szülő nem kap, aki mi meri teregetni a gyereke vagy saját problémáit és rokonok híján a "nagyközönség" felé fordul.
Amint lesz egy kis időm írok a felmerült terápiákról, vitaminokról és mindenről, amire jelenleg időm, energiám, kapacitásom nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.