Helyzet

Megérkezett Norbi ambuláns lapja Marcaliról, a pszichiátriáról.
Egyenlőre a kórtörténet van benne, ami összefoglalja azt, ami itt is található az Anamnézisben. Vissza kell menni jövő hónap végén /25./ a TKVSZB-hez, meglátjuk mi lesz, ott egy bő 3 órás vizsgálat lesz, ide pedig legkésőbb utána járni kell. Megerősítették a hiperkinetikus magatartászavart valamint, hogy érzelemregulációs fejlődését kellene rendbe tenni, amihez elsőként egy nyugodt otthont kellene biztosítani neki. Neki nem palota kell vagy több tízezres játék, csupán egy zugot szeretne, amit maga mögött becsukhat és egyedül lehet ha "fáj a lelke". Nagyon rajta vagyunk, itt vagy bárhol, nem számít, de most már egyre jobban látszik/kihat, hogy nem csak nekünk kicsi, hanem a gyerek/ek/ is igénylik a nagyobb lakást.



Legújabb szerelme egy csirke /mindenáron pipiket akarnak az öccsével tartani, vállalta a takarításukat is!/, anno még az apjáé volt, most került hozzánk, rögtön beleszeretett, főleg, hogy az alja érzékelős mert odateszi a kezét és csipog folyamatosan. Nagy a szerelem.

A cipőjét viszont ismét galyra vágta. Egy hónap alatt tönkre tesz egy cipőt. E havi lajstrom: egy sportcipő, három sapka, egy váltás ruha, egy lepedő, egy plüss, négy póló.




Valamint kiértékeltük a motivációs táblát, pontosabban három hetet összehasonlítottunk. Szerintem mindent elmond magáról. Az első hét olyan, amilyen. A második héten már jobb /itt voltunk vizsgálaton, sok mindenben segítség volt neki és nekünk is/. A harmadik hét már nem olyan jó, de jobb mint az első.

Csoda

Ma csoda történt. Másképp nem tudom megfogalmazni. Tegnap megkeresett egy hölgy, hogy beszélnünk kell. Őszinte leszek, rögtön gyomorgörcsöm lett, megint mit tett szerencsétlen gyermek és kinek kell magyarázkodnom. Esetleg újabb fenyegetés, hogy "megnevelik" vagy a házat gyújtják ránk... De nem. Nagyok óta a sírás kerülget és sokszor elkap. Miként fogjuk a telet átvészelni, hogyan fogjuk a gyereket itt iskolába járatni, egyáltalán, hogyan fogunk elférni itt és meddig kell más számonkérését és fejhez vágását hallgatni.Teljes mértékig kimerültünk idegileg, lelkileg, fizikailag. Jövőhét csütörtökön itt az ikrek szülinapja egyenlőre tanácstalanul ülünk e tény előtt. Aztán rá pár hétre itt a mikulás, majd a karácsony. Négy gyermekre. Nem egyszerű. Nem panaszkodom, nem terveztük őket, de eldobni, embert, gyermeket ölni, nem az én/mi világunk. Közben az orvosi vizsgálatoknak zajlani kellene. És csoda történt. Ma egy Anonimitást kérő személy segített. Segített, hogy tudjunk tápszert hozni, mert elfogyott volna holnap délelőtt, segített, hogy a hét közepén elfogyó pelenka miatt ne fájjon a fejünk, de legfőképp segített, hogy Norbival előrébb lépjünk. Le tudunk menni a szakemberhez, aki megnézi és tud tanácsot adni, segítséget nyújtani, hogy merre induljunk tovább, mert már mi is elvesztünk az egészségügy kusza hálójában, sőt már maguk az orvosok sem tudják mikor merre mehetnénk, csak az alternatív tanácsokat tudják javasolni, mert ide az állami finanszírozású heti 2 óra kevés, ezt ők is látják. Szóval ismét felcsillant a remény.
Megbeszéltük itthon, hogy megy a "perselybe" és semmi miatt nem lesz hozzányúlva, csak Norbi költségeire, hisz Ő kapta, igyekszünk megoldani, hogy az élelmezés és egyéb problémák továbbra is ettől függetlenül lemenjenek. Várjuk a hívást munkára, igyekszem valamit kitalálni a varrógép üzembe helyezésére és aggódunk továbbra is, de legalább egy probléma kicsit könnyebb lesz, adunk egy esélyt ismét a csemetének, hogy tudjunk neki segíteni. Nemsokára telefonálok, hogy mikor tudnak fogadni és megírom.

Ellentétek

Norbi csütörtök óta itthon van. Aznap még élvezte, egész nap a tesókkal, mesézés, játék, velünk. Együtt. Tegnap már kezdett felborulni minden, unatkozott, nem találta a helyét. Hol pörgött és mindenen nevetett, sikítozott, ugrált, hol pedig totál letargia a maga ne érj hozzám, ne nézz rám, nem kell semmi formájában. Ma már tiszta káosz volt. Nem voltunk sehol, itt a környéken semmi program nem volt sajnos, ahova a négy csemetével ki lehetett volna sétálni. A napot a totál ellentétek jellemezték. Hol bújt, hol ránézni nem lehetett, hol pedig nem hallotta amit mondtunk úgy kikapcsolt a pörgésben.
Nagyon nem tud itthon magával mit kezdeni.A rajzolás, festés, nem nagyon akar menni, "tanulni" megint csak nem akar, nem rávehető. Lego, na az néha menne egy tíz percig talán, csak ugye a helyszűke, nem nagyon tud hol leülni játszani. Azon kívül más nincs. Néztük mivel tudna egy 6 éves játszani ami kicsit túlmutat az autózáson, hát találtunk ezt azt, horror áron. Szóval ez jegelve sajnos továbbra is. Marad a többiekkel való "építés" /amin folyton vita van mert kevés és mindenki egyszerre akar/, valamint a mesézés, illetve amint lesz lehetőség akkor vágás, gyurmázás. Jó lenne karácsonyi díszeket csinálni kartonból, festékből, színes papírból, de ezek egyenlőre alapanyag híján szintén jegelve.
Ma elmondta mit kér karácsonyra: Költözni szeretne. Költözni egy olyan házba ahol van kert, nincs lekerítve a nagy része omlásveszély miatt és elég nagy mindannyiunknak, hogy ne legyen veszekedés...
Mint ha egy tört szúrtak volna a szívembe... pedig tudtam, hogy ez lenne neki a legszebb ajándék. Egyenlőre el kellene jutni megnézni a házat és ha mi vagyunk a szerencsések akkor költözni de ez rengeteg pénz, amit nem tudunk előteremteni, szóval nem tudom ezt az álmát, hogy valósítom meg.

Kezdődik az őszi szünet

Norbi felhívása ma kikerült a Tégy Jót oldalra is, amit nagyon köszönünk!
Hosszú hétvége, őszi szünet elé nézünk. Volt tervben őszi dekoráció készítés, festés a nagyokkal, játék, de nem tudom mi lesz belőle, mivel csak akkor kivitelezhető, ha jó az idő és apuka a kicsikkel el tud menni sétálni, hogy a nagyokkal lehessen kreatívkodni.
Ismét előjött a szájfertőzése, amit nemrég éppen, hogy ki tudtunk kezelni kórház nélkül, amikor rádöbbentünk a helyzet súlyosságára már le volt gyengülve, enni nem tudott, inni nem akart és bágyadt volt. Akkor Listerines ecsetelés és Septofort tabletta hozta helyre nagy nehezen, ismét be kellene mindkettőt szerezni mert elfogytak.

A Tégy Jót-ra kikerült Norbi segítségkérése, akinek lehetősége van egy megosztással segítsen!
Köszönjük!

Gyermekpszichiátria

Hétfő van, Marcaliban kellene lennünk, vagy legalább már jócskán felé, de a nóta ugyan az mint pénteknél. Nem jutottunk át pénteken Bajára, de e hét pénteken még van lehetőségünk, viszont a majd húsz ezres benzinköltséget nem tudjuk előásni, sem pedig bébiszittert és annak a költségét.
Nem tudom hogyan lesz tovább, vagy egyáltalán lesz-e tovább, együtt, mint. Norbi állapota egyre romlik, egyre nagyobbak a hangulatingadozásai és érzelemkitörései. A család legkisebb tagjánál is észleltük azokat a jeleket, amiket anno nála, jó lenne őt is eljuttatni neurológushoz, de aki érdemileg tudna vele foglalkozni a Rókus Kórházban praktizál, ő mérte anno Norbit is fel, de sajnos az sem a szomszédban van.

Gyermekpszichiátria.

Tegnap megjártuk Marcalit.
Nagyon jó a Gyermekpszichiátriai osztálya. Kedvesek a pszichológusok, gyógypedák, mindenki. Nagyon segítőkészek és rugalmasak. Norbi viszonylag könnyen oldódott, bár voltak gondok, amiben nem akart együttműködni. Hetente egyszer kellene bejárni, Norbival foglalkozna egy gyógypeda/pszichológus ez idő alatt mi pedig szülőtréningen vennénk részt, mindketten egyszerre, amivel tudnánk csiszolni a nevelésen és az egész dolgon. Nagyon jó lenne, de nem a szomszédban van, így nem tudom miként fogjuk megoldani. Ha a három kicsire bébiszittert kell fogadni az nem kevés pénz lesz, de megjárni emberi idő alatt autóval lehet, ami meg nincs, ha sikerülne is kölcsönkérni, akkor is több mint 80 km.
Próbálkozunk valami megoldást találni rá, de egyenlőre semmi ötlet nincs. Hétfőn kellene ismét menni, a család nehezen bírja így is anyagilag, aztán, hogy mi lehetne a megoldás nem tudom.

Pszichiáter

Jövőhéten szerdán megyünk Marcaliba pszichiáterhez. Nagyon várjuk, hogy mire fogunk jutni vele. Szeretnénk elkerülni a Ritalint, de lássuk, valami kell, a Haloperidol semmit nem ért, így nem kapta sokáig és nem is szándékozunk neki újra adni.
A mindennapjaink egyre keményebbek. Keressük a speciális iskolát neki, hogy meglegyen jövő tanévre és meg is legyen velük beszélve. A lakásgondon is folyamatos fejfájás megy, reméljük mihamarabb megoldódik, úgy látszik lesz egy lehetőség, de el kell menni megbeszélni, megnézni, reménykedünk, mert nagyobb lenne és lenne a közelben /20km/ megfelelő iskola neki. Igaz, nem a mienk lesz, használatra kapnánk, de még koránt sem biztos, már maga az, hogy nem lettünk rögtön elutasítva pozitívum nekünk.