Kaposvár

Nem egészen két hét múlva megyünk ismét Kaposvárra. Előre félek tőle, hogyan fogja viselni. Délben megkezdődik a "hajsza". A kicsiket visszük át udvarhelyre estig, hisz valahol lenniük kell, aztán Norbi és indulás neki az útnak. Nem mindig viseli jól, de reménykedem, hogy most nyugi lesz.
Alig két hónapja nekileselkedtünk az éves vizsgálatnak, ami két óra próbálkozás, győzködés, szakember segítségével sem valósult meg. Mivel igen csak megterhelő mind lelkileg, mind szervezésügyileg eljutni, így kaptunk két hónap haladékot újrapróbálkozni. Ez idő alatt el kellett intézni a pszichiátriai dolgokat. Ott arra jutottunk, hogy heti egyszer jó lenne ha egy pszichiáter foglalkozna a gyerekkel, mivelünk is egy, úgynevezett szülőtréningen. Na meg a biztonság, a megszokott hely, a saját kuckó ahova elzárkózhat mielőtt robban és persze, hogy ne költözésből álljon az életünk, mert egyik csemetének sem tesz jót, neki meg főleg nem. Ennek hatását érezzük és nap mint nap kiborul ez miatt is...
Lassan vissza kell menni, újabb tapasztalatokkal bővültünk és persze újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. Kaptunk a pszichiátriától annyi haladékot, hogy megvárják mire jutunk a szakértőibe és utána kezdjük el a folyamatos terápiát, hátha ők még valamivel kiegészítik.
Szóval itt tartunk most.
Továbbra is nagyon szépen köszönjük, a Tégy Jót-nak, hogy gyűjtést indított Norbinak, valamint mindenkinek, aki bármilyen módon segít, akár egy megosztással vagy jó tanáccsal is.
Persze kapunk ezért hideget-meleget egyaránt, de melyik szülő nem kap, aki mi meri teregetni a gyereke vagy saját problémáit és rokonok híján a "nagyközönség" felé fordul.

Amint lesz egy kis időm írok a felmerült terápiákról, vitaminokról és mindenről, amire jelenleg időm, energiám, kapacitásom nincs.

Márton nap

Norbi hétfőig nem evett, de megígérte, hogy fog enni és elment oviba. Láza már nem volt, így elengedtem. Bent evett is, látszott rajta, bár még mindig igen sápadt. Tegnap volt Márton nap az oviban. Az előadást szépen végigülte - legalábbis, amennyit mi láttunk belőle - majd izgatottan fogadott. Szereti az állatokat, így nagyon várta már a libasimogatást. Bementek az egyik terembe -gondolom - uzsonnázni, majd csoportosan jöttek ki mindenki egyszerre. Szerencsétlen libusokat megrohamozta az összes ovis, kisiskolás gyerek, hát nem lettem volna a helyükben, mármint a libákéban. Norbi sírva szaladt vissza, hogy elzavarta az egyik óvónő, hogy ne menjen libázni, hát mit mondhatnék...? Apuka elment vele, majd kicsit később egy másik óvónő is. Nemrég szintén ez a bizonyos "pedagógus" nem adott neki csokit - mindenki más kapott - mert délelőtt rossz volt, hát nem az első eset és nem is biztos, hogy egy gyereket étellel kellene nevelni, pontosabban zsarolni. Nembaj, majd meglesz mindennek a következménye.
Este nem aludt, csak forgolódott, kiabált, folyamatosan  ki volt borulva, végül áthoztam magamhoz, megnyugtattam ott, de nem sok eséllyel, nem aludtunk, többször keltette a többieket is. Nehezen indult el ma reggel is, bánattal telve, nem akart menni, utálja, de muszáj. Kicsit kijjebb boncolgatva majd a család blogján is említek egy két dolgot, ami közrejátszott, de itt hosszú lenne. Meglátjuk hogyan tér haza, remélem nyugodtan.

Betegség

Norbi közérzete már tegnap nem volt a legjobb, nem is nagyon evett egész nap, bár ez általánosságban is jellemző rá. Estére belázasodott, ismét acetonos lett a lehelete, nagyon nehezen is aludt el. Az éjjel folyamán viszonylag el volt, azt leszámítva, hogy már ötkor az ágyunk mellett állt, hogy ő nem tud aludni. Nem tudtam mit tenni, az élettől kaptam 2*2 óra alvást aznap éjjel, de legalább ennyi belefért. Utána még nagy nehezen kiegyeztünk egy lefekvésbe, na nem az ágyába, de az ikrek ágya közötti "fészekbe" ledőlt pihenni, egészen hatig nagyjából. Addigra a nyöszörgésével mindenkit felkeltett. Már túl vagyunk a reggeliztetésen és szokásos procedúrákon. Természetesen semmiben nem akart együttműködni, enni sem evett. Lázas, nyöszörög folyton. Jelenleg az ágyában pihen, de nagyon szomorú és unatkozik, viszont ha itt a tv elé lefektetem a többiek rámásznak és csak vita van. Valahogy rá kellene az evésre venni, csak azt nem tudom miként, mert ismét nagyon le van gyengülve.

Megkésve

Először is elnézést kell, hogy kérjek, hogy nem jutottam ide, de vagy nem voltunk itthon, szaladgáltunk, vagy a gyerekektől nem volt lehetőségem. Dani harmadik napja küzd a néha 40ig felszökő lázzal a foga miatt már többször látta orvos, injekciót is kapott, el el pilled, nem alszik, de ez a blog nem róla szól.
Norbi egész jól viseli ha menni kell valahova, örül az autózásnak. Az autós nagyszülőktől kikönyörögte a férjem az egyik autót, így eljutunk Marcaliba és Kaposvárra, már amikor van miből tankolni.
25.-én megyünk vissza a szakértőihez háromra, előreláthatólag hatig ott fogunk lenni, mert a múltkori két órás vizsgálat értékelhetetlen lett és ismételni kell, valamint meg kell beszélni mire jutottunk a pszichiátrián. Nagyon várjuk, mert sokminden dől el ezen a papíron, legfőképp az állam által finanszírozott fejlesztések valamint, hogy nekünk mit kellene még mellé, hogy jobb, könnyebb legyen. Ha minden igaz akkor egy utazópedagógus heti 2*45 percben foglalkozik vele az oviban, valamint ugye a pszichiátria heti egy alkalommal. Ez mellé valami nagy mozgásos dolog kellene, sportot javasolnak mert az impulzivitását leviszi, de a környéken vagy nagyon költséges lenne, amit nem tudunk finanszírozni vagy nem fogadják a másik verzió. Valamint a finom-motorikus területet kellene fejleszteni, amire kiváló a legó, gyurma, színezés, festés, különféle kreatív munkák, amit imád is csinálni, de vagy hely nincs /a picik mennek és megeszik, eltépik stb./ vagy pedig alapanyag nincs annyi, hogy folyamatosan csináljuk. Itt a karácsony lassan, terveztem különféle díszeket ide bentre, udvarra amit az öccsével és velem alkotni tud maradék alapanyagokból, de annyira feléltük minden készletünk és nem pótoltuk, hogy nincs már.