Norbi csütörtök óta itthon van. Aznap még élvezte, egész nap a tesókkal, mesézés, játék, velünk. Együtt. Tegnap már kezdett felborulni minden, unatkozott, nem találta a helyét. Hol pörgött és mindenen nevetett, sikítozott, ugrált, hol pedig totál letargia a maga ne érj hozzám, ne nézz rám, nem kell semmi formájában. Ma már tiszta káosz volt. Nem voltunk sehol, itt a környéken semmi program nem volt sajnos, ahova a négy csemetével ki lehetett volna sétálni. A napot a totál ellentétek jellemezték. Hol bújt, hol ránézni nem lehetett, hol pedig nem hallotta amit mondtunk úgy kikapcsolt a pörgésben.
Nagyon nem tud itthon magával mit kezdeni.A rajzolás, festés, nem nagyon akar menni, "tanulni" megint csak nem akar, nem rávehető. Lego, na az néha menne egy tíz percig talán, csak ugye a helyszűke, nem nagyon tud hol leülni játszani. Azon kívül más nincs. Néztük mivel tudna egy 6 éves játszani ami kicsit túlmutat az autózáson, hát találtunk ezt azt, horror áron. Szóval ez jegelve sajnos továbbra is. Marad a többiekkel való "építés" /amin folyton vita van mert kevés és mindenki egyszerre akar/, valamint a mesézés, illetve amint lesz lehetőség akkor vágás, gyurmázás. Jó lenne karácsonyi díszeket csinálni kartonból, festékből, színes papírból, de ezek egyenlőre alapanyag híján szintén jegelve.
Ma elmondta mit kér karácsonyra: Költözni szeretne. Költözni egy olyan házba ahol van kert, nincs lekerítve a nagy része omlásveszély miatt és elég nagy mindannyiunknak, hogy ne legyen veszekedés...
Mint ha egy tört szúrtak volna a szívembe... pedig tudtam, hogy ez lenne neki a legszebb ajándék. Egyenlőre el kellene jutni megnézni a házat és ha mi vagyunk a szerencsések akkor költözni de ez rengeteg pénz, amit nem tudunk előteremteni, szóval nem tudom ezt az álmát, hogy valósítom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.